A gumi története

A kaucsuknak, mint a gumi alapanyagának megismerése a maya kultúra kialakulása előtti időkre vezethető vissza. Kr.e. 1500-500 között egy ősi nép élt a mexikói öböl déli partvidékén, a dzsungelben. Ezt a népet a környező népek olméknak, kaucsukembereknek vagy más fordításban a „gumi föld” lakóinak nevezték. Ugyanis az olmékok fedezték fel, hogy az őserdőben található fák gyantás nedvét rugalmas golyókká lehet gyúrni.
Hihetetlennek tűnik, de a később az egész világon elterjedt különböző labdajátékok Brazília őserdeiből származnak. Lehet, hogy a brazilok már a Krisztus előtti időkben tudtak focizni?

Az azték birodalom uralkodójának, Tochtepecnek évi adója díszes köpönyegek, harci öltözetek, arany hajpántok és kakaó mellett 16000 gumilabdából állt. Ugyanis az egyik legrégibb és legkedveltebb játékuk az ULAMA nevű labdajáték volt. A játékosok a tömör gumilabdát csípőjükkel lökték tovább, kéz, láb használata tilos volt. A labdát egy gyűrű közepén található nyíláson kellett átlökni.

Kolumbusz matrózai „India rubber”-nek nevezték az új anyagot abban a hiszemben, hogy Indiát fedezték fel. Munoz, spanyol történész leírása megemlíti, hogy Kolumbusz gazdag rakományában masztixgyanta is található, ami a mai rágógumi ősének tekinthető.

1516-ban megjelent egy mű, amelynek De Orbe Novo (Az új város) volt a címe. Ebben írták le elsőként a kaucsukfát. Ez a fa a Hevea volt. A belőle nyert anyagot (nyers latex) a bennszülöttek ruhák, takarók, csónakok vízhatlanítására, szigetelésére használták. Ismert, hogy Cortez majd Pizarró katonái vízhatlan gumicipőt hordtak, amit az indiánoktól szereztek be.

Cortez (1485-1547) először néhány száz katonájával 1519-ben szállt partra Mexikóban. Hét évig tartó háború során meghódította az Azték Birodalmat. 1535-ben Mexikót Új-Spanyolország néven a spanyol korona gyarmatává tette. V. Károly a meghódított területek kormányzójává nevezte ki.

Pizarro (1478-1541) spanyol konkvisztádor. Az Inka Birodalmat (Peru) meghódító spanyolok vezére (1531-33), és a leigázott területek helytartója volt.

A kaucsuktermő fák igazán ismertté 1735-ben egy expedíció munkássága révén váltak. Az értékes anyagot a fa nedvéből nyerték, amelynek a neve inka nyelven „CAHUCHU” volt, ami magyarul „nedvező fát” - „fakönnyet” jelent. Innen ered a kaucsuk elnevezés. Az expedíció egyik tagja, Charles Marie Condamine küldte el Európába az első kaucsuk mintadarabot.

1770-ben az angol Priestley felfedezte, hogy ezzel az új anyaggal, a kaucsukkal radírozni lehet. Ezért az angol nyelvben a dörzsölő (rubber) nevet kapta.

A kaucsuk azonban nehezen kezelhető anyag volt. Megmunkálására különböző kísérletek kezdődtek. Charles Macintosh rájött, hogy a kaucsuk jó oldószere a kőszénkátrány egyik komponense, a benzol. Ezzel a kaucsuk széles körű felhasználására nyílt lehetőség. Az oldattal kezelt textíliák felülete az oldószer elpárologtatása után vékony kaucsukréteggel vonódott be, s két kaucsukkal kezelt szövet összenyomásával elérték, hogy közöttük vízhatlan réteg alakult ki, amely egymáshoz ragasztotta az anyagokat. 1823-ban szabadalmat nyújtott be a vízhatlan esőkabátról, amely róla kapta a nevét.

Az új anyag felismerése és ipari alkalmazása megindította a vállalkozók, munkások nagy seregét Amazoniába. A nagy folyók mentén kaucsukgyűjtők telepei alakultak ki, sőt később városok is születtek. 1830-ra a világ kaucsuk felhasználása az Amazonas mentén termelt kaucsukból elérte az évi 150 tonnát.