Õsi amerikai csillagászat

  Az Amerika felfedezése elõtti idõkbõl maradt emlékeket most kutatják nagy szorgalommal a tudósok. Munkájuk rendkívül nehéz, mert a konkvisztádorok rombolódühe, a vallási elvakultság olyan pusztítást végzett amerika földjén, amiért csak szégyebkezhet a fehér ember. A csillagászatnak is voltak emlékei.
  A dél-amerikai inka és a mexikói azték birodalomban, Yukatan-félszigeten a tolték kultúra maradványai között számos naptárkövet találtak, s ezek meglepõen pontos adatokat sorolnak fel.
  Az inkák papjai gondosan megfigyelték, mikor éri el a Nap az évben legnagyobb delelési magasságát. Ez a nap -amit mi a nyári napforduló napjaként ismerünk- volt a legnagyobb ünnepük.
  Cuzco mellett sokáig megvoltak azok a mûszerek, amelyek segítségével a napéjegyenlõségi napokat meglepõ pontosággal számították. Sajnos ez a szép és érdekes emlék is a fanatizmus áldozata lett.
  Az inkák a templomaik elõtti téren hatalmas kört vontak, a kör közepére faragott kõoszlopot állítottak, s kelet-nyugati irányú vonalat húztak az oszlop talpán keresztül. Ha az oszlop árnyéka a vonalon áthaladt, délben eltûnt, ilyenkor az oszlop minden oldalfala egyforma megvilágítást kapott.
  Kiemelkedõ csillagász bizonyára nem egy volt az õsi indiánusok között is, de feljegyzéseik, nevük és testük elhamvadt a konkvisztádorok gyújtotta máglyákon.