Új világ. Indiánok a meghódítás útján.

Sok száz éves elnyomás és mellőzöttség után most új fejezet kezdődik az amerikai őslakók életében.

Fentről, a Cheyenne-folyó mentén élő sziúk földjén álló Coffee-hegy tetejéről akár 80 kilométerre is ellátni mindenfelé. Az alant elterülő tágas, füves síkságon apró fekete pöttyök látszanak. Bölények. Itt is egy csorda, ott egy másik, egy harmadik, amott még egy és még egy… Bölénycsapatok mindenütt – ez jó jel!
„Nézze, ott a távolban!” – mutatta Dennis Rousseau, a törzs halászati, vadászati és természetvédelmi hivatalának embere. Tekintetét követve barna foltokat vettem észre egy gerincen, három kilométerrel keletre. „Vadlovak – mondta kísérőm. – Erre tartanak.”

Néztem, ahogy a tucatnyi állat hömpölygő folyóként lefelé hullámzott a lejtőn. Már csak egy kilométernyire voltak. Egy csődör vezette őket, fejét fölszegve, éberen lesve, nem fenyeget-e valahonnan veszély. Bár messze voltunk tőle, mégis megszimatolt bennünket. Egy dombtetőn megtorpant, ránk bámult, aztán megfordult, s társait maga előtt hajtva szélsebesen tovatűnt.

A vadlovak 140 évi távollét után tértek vissza a rezervátumba. Teherautón hozták őket Nevadából, ahol néhány éve még orvvadászok lődözték halomra őket. Hazatérésük, akár a sok-sok bölény látványa, elegendő volt ahhoz, hogy megpezsdítse egy magamfajta keleti parti indián vérét. Emberöltők óta először él újra bölény, vapiti és musztáng is a rezervátumban, mondta távcsövét leeresztve Dennis. „Az egyik szent emberünk szerint ez azt jelenti, hogy valami igazán jó dolog van készülőben.”

Amikor idejöttem a Cheyenne-folyóhoz, valami jót kerestem én is – a megújhodásnak és a reménynek azt a szellemét, amelyről oly sok helyütt hallottam már az Egyesült Államok indián közösségeiben, a rideg manhattani kő- és üvegkanyonoktól a délnyugati sivatagok csöndes indián kunyhóiig. Ezernyi apró részletből áll össze ez a kulturális, politikai, gazdasági és lelki megújhodás, s végül átalakíthatja 4,1 millió ame-rikai őslakos életét. Olyan emberekét, akiknek túlnyomó többsége a rezervátumokon kívül él.

Mégis, amikor Dél-Dakotán végigautózva errefelé tartottam, másra számítottam. Kevés olyan szikkadt, zord és szegény föld van Észak-Amerikában, mint a sziúk rezervátumai a Great Plainsen. A Cheyenne-folyótól délre fekvő Pine Ridge indián rezervátumban az amerikai átlag harmadából élnek az emberek, háromszor nagyobb az esélye annak, hogy nem kapnak munkát, s az öngyilkosság gyakorisága is duplája az országosnak. Amerikának e részén mintha még ma is a 19. század végi események fájdalmas emlékeit hordozná a táj. Itt vezette hadjáratait George A. Custer, itt született a szellemtánc mozgalom, itt álltak ellen a fehérek előrenyomulásának a lakota sziúk, utolsó szívdobbanásukig védelmezve szent földjüket. S híres vezetőjük, Sitting Bull is valahol itt nyugszik.


Írta: Joseph Bruchac
Fényképezte: Maggie Steber

National Geographic Channel, Magyarország