A Nagy Szellemtánc

Amikor az indiánok látták, hogy nem tudnak együtt élni a fehér emberekkel, akkor eltáncolták a Nagy Szellemtáncot. Rengeteg törzs csatlakozott hozzá. Célja: úgy érezték, hogy a szellemek elhagyták õket, ezért a segítségüket akarták visszakapni, hogy békében tudjanak együtt élni a fehérekkel.

Totem 

Mindenképpen valamilyen állat. Mindenkinek más-más állat lehet a totemje, törzstõl függetlenül. A totemállat transzba vezeti õket, mutat egy olyan tárgyat, amelyet meg kell szerezniük és bele kell tenniük az orvosságos zacskóba. Ha nem volt víziója, vagy ha nem találta meg azt a tárgyat, az illetõt nem tekintették a törzs teljes körû tagjának. A tárgyat a sámánnak tartoztak bemutatni, õ ellenõrizte a szellemek segítségével, hogy a próba valóban teljesült-e.

Ennek vallási formációknak az alapmodellje szerint a világ feletti uralom egy vagy néhány teremtõ isten kezében van, akiknek megengesztelése a szertartási és áldozati élet célja és akiknek tetteirõl az orális hagyományban õrzött mítoszok számolnak be.


Az isteni lények másik csoportját totem-õsök - állati felmenõk vagy már-már megistenült hõsök alkotják, akiknek közbenjáró segítségétõl a jó termés, a kedvezõ idõjárás, a betegségektõl való megmenekülés és a hadi siker is remélhetõ.

A Naptánc

Az indiánok tisztelték a fájdalmat, ezért hívták azt. A felnõtté váláskor az ifjakat egy egyenes rúdhoz erõsítették bõrszíjakkal. A szíj másik végén hegyes rudacska vagy saskarom volt, amit a mellizmukba döftek. Négy napig kellett táncolniuk, eközben csak vizet kaphattak. Közben látomásaik, vízióik voltak. A 4. napon kitépték magukat, így estek át a felnõtté válás próbáján.